A kapocs már megrozsdásodott, de azért még nagyjából egyben tartja a dokumentumot.
1982. május 27-én avattak úttörővé. Az a negyedik osztály vége. Emlékszem, hogy sajnáltam egy kicsit a kék kisdobos-nyakkendőmet, mert azon volt egy “1979 Nemzetközi Gyermekévben Avattak!” (kisdobosnak) nyomat, ami egyedivé tette a sok egyforma kék nyakkendő között.
Ahogy látom, a tagsági díjat rendben befizettem. Persze az ár nincs rajta, így nincs tippem, mennyibe is kerülhetett az úttörőélet.
A jobb oldalon látszanak úttörő-tisztségeim. Mókamester voltam az úttörő Bagoly őrsben, vagyis az osztályomban levő három őrs közül az egyikben. A másik neve Mackó volt, de a harmadikra nem emlékszem 30+ év távolságából.
Az őrsvezetői megbízásaim a kisdobos őrsök vezetésére vonatkozott: az alsós (kisdobos) őrsök egyikének vezetője voltam. Hetente-kéthetente őrsi foglalkozásokat vezettem (tartottam) a kis csapatomnak.
A balatonszárszói úttörőtáborban egyszer voltam csak. Akkor is az az őrsvezetői megbízásommal járó kötelező képzés miatt. Magyarán: nyaralni is úgy nyaraltam, hogy délelőtt-délután tanfolyamon ültünk, csak késő délután és este volt szabad program és strandolás. Konkrétan nekem nagyon nem volt túl extra a Balatoni Nyaralás, mert minden nyáron ott nyaraltam a család telkén, de a többiek odavoltak a tóért.
Mindezt 1984. július 25-én teljesítettem.Az utolsó képen a “Honismereti” szakpróbát igazoló pecsétet láthatjuk, 1983. július 20-i keltezéssel. Ez pedig egy székesfehérvári olvasótábor alkalmából történt. A dolog egyik érdekessége, hogy ceglédiként a fehérvári helyismerettel bővített szakvizsgát teljesítettem. A másik emlékezetes emlék ehhez a táborhoz kapcsolódva az, hogy találtam egy komplett üvegszálas horgászbotot a csónakázótónál. Akkoriban ez elég nagy “fogás” volt.
Annyira, hogy “kedves” táborlakó társaim közül valamelyik hazafelé a buszon megpróbálta ellopni. Sikertelenül, mert éberen őriztem a kincset. 
Az utolsó képen pedig az “ÚG TŰ” “szakköri” tagságom 1985. szeptember 25-i keltezéssel. (Ha jól értelmezem az IK hónapjelölést). Ez pedig a legnagyobb bulik egyike volt egész úttörőségem alatt: tűzoltó úttörőgárdista voltam.
Mindenféle elméleti és gyakorlati oktatásokra jártunk. Ehhez kapcsolódott, hogy én mint “sugárvezető” szépen elrepültem a tűzoltótömlőbe kapaszkodva az egyik gyakorlásunk alkalmával, mert a “800 liter/perces kismotorfecskendő”-t kezelő – felnőtt – tűzoltó jól ráadta a teljesítményt és az egész víznyomás az én tömlőágamba ment, miközben a társam nem ért még oda, hogy segíteni tudjon. Mókás és emlékezetes látvány voltam, amint rajzfilmbéli jelenetben szerepeltem és a megvadult tömlő dobált a földön.
Röviden ennyi jutott eszembe egy megtalált régi tagkönyvről.
